- Mama! -kezdte a kis görény, aki állandóan újabb és újabb kérdésekkel állt elő,
mintha azt hinné, hogy ha élete első pár hetében nem kap rájuk választ, később,
már új gazdijánál sosem fog. -Mik azok a gyönyörű fények az éjszakai égen?
Az anya sóhajtott és arra gondolt vajon az a pár hét, amit együtt töltenek, elég
lesz-e arra, hogy kölyke minden kérdésére választ adjon?
- Azok a gyönyörű fények az éjszakai égen, mind egy-egy kis görény, mint Te vagy
én. Ne feledd, amikor emberhez kerülsz tanítsd meg neki, milyen az öröm, a
vidámság, és hogy apró dolgok tesznek bennünket boldoggá. Pattogj és nevettesd
meg szívből, ahogy csak egy görény tud nevettetni.
- Jó, jó! Ígérem! -mondta a kis görény, miközben igyekezett az anyai tanácsot
fejecskéjének olyan zugába tenni, ahonnan biztos, hogy sosem fog elveszni. - De
azok a kis görények hogy kerültek oda fel?
- Amikor egy kis görény megtapasztalja mi az a szeretet, -folytatta anyja- és
eljön az idő, hogy visszatérjen a Föld Anyához, testéből gyönyörű virágok nőnek
és zöld fű. Lelke átmegy a Szivárvány hídon, ahol örökké pattoghat és játszhat,
- fájdalom nélkül. És a szíve, tele szeretettel, felszáll az égre, hogy ragyogó
csillaggá váljék, és fényét az emberre sugározza. Azok a csillagok mind a
szeretettől ragyognak. És mivel mégis csak görények, néha egyet-egyet
kacsintanak. Az, amikor látod, hogy egy-egy csillag kacsint, ezért van.
-Értem. -mondta a kis görény elgondolkodva, és megfogadta, sosem fogja
elfelejteni, hogy leendő gazdáinak megtanítsa, mi az a szívből jövő nevetés,
önfeledt játék, vidámság, hogy az ember is megértse, ezek azok a dolgok, ami
nélkül lehet élni, de nem érdemes.
(Egy interneten terjedő körlevél szabad fordítása. Szerzője ismeretlen.)