Macska mint családtag
Alapvetően, a macska és a vadászgörény remekül el tud élni egy fedél alatt, -együtt, vagy egymás mellett.
Ám összeszoktatásuk, a sok közös vonás ellenére, is odafigyelést és időt igényel.
Legkönnyebb dolgunk talán akkor van, ha mindketten kölyökként kerülnek a családba (ebben az esetben akár arra
is jó esélyünk van, hogy igazi görény-macska barátság alakuljon ki közöttük), vagy ha idősebb vadászgörény mellé
kerül kis cica. A görények idősebb korban is sokkal alkalmazkodóbbak, mint más állatok. Felnőtt macskát hozzászoktatni
egy izgága kis „cápához”, már jóval nehezebb.
A leggyakoribb problémát a görények jellegzetessége, a harapás, csipkelődés okozza. Náluk ez a játék
egyik formája, nagyon ritkán harapnak bántó szándékkal (ha így tennének, komoly sérüléseket tudnának
okozni, és akár egy 60-80 dekás vadászgörény is méltó ellenfele egy több kilós macskának, úgy, hogy a
macska húzza a rövidebbet). Mivel a görények bőre vastagabb, mint a macskáké, számukra egy durvább harapás
bőven belefér a játékba, míg ugyanaz a cicának igen fájdalmas lehet.
Eleven kölyök v. kötözködő idősebb görény esetén, ha látjuk, hogy a cicának nincs ínyére a rendszeres zaklatás,
kössük le a görényt: játszunk vele, vigyük rendszeresen sétálni, fárasszuk le, hogy minél kevesebb energiája
maradjon a cicára. Méreteikből és mozgásukból adódóan, a legtöbb cica amúgy is hamar rájön, hogy egy nagy
ugrással biztonságos távolságra kerülhet "zaklatójától". Ha már felnőtt macska mellé szeretnénk vadászgörényt,
érdemes nyugodtabb, kevésbé félénk, aggresszív szülőktől kölyköt választani.
Kedvelt görény-játék, hogy az egyik elkapja a másik nyakát, és rángatja, megrázza, vagy megpróbálja a
földön vonszolni. A macska, persze, próbál a szorításból menekülni és védekezés közben akár a görény
szemébe is kaphat. Ezért, a görénnyel együtt játszó macska karmát ajánlott vágni. (Első alkalommal,
lehetőleg, ne magunk végezzük, hanem kérjünk meg egy tapasztalt macskatartót, vagy egy állatorvost,
hogy mutassa meg, hogyan kell.)
A görények jóindulatát az is jelzi, hogy tiszteletben tartják társuk „gyengeségét” és idővel
megtanulják, hogy a játék során mennyire lehet vele „eldurvulni” (ezért is lehet őket leszoktatni a
harapásról). Ehhez, természetesen, el kell érniük egy bizonyos kort, néhány hónapos kölyöknél ne
várjunk csodákat. Ha szemmel láthatóan, macskánk nem önszántából kapcsolódott be a játékba, vagy az
testi épségét veszélyezteti, mindig avatkozzunk közbe!
Nem ritka, főleg, hímeknél, hogy ivaréréssel agresszívabbá válnak, játékuk is eldurvul. Macskánk érdekében,
ilyenkor mindenképpen az ivartalanítás a megoldás.
A másik gyakori probléma abból ered, hogy a vadászgörények felnőtt korukban is megőrzik kíváncsiságukat,
elevenségüket, játékosságukat, amit egy felnőtt macska néha már idegesítőnek és fárasztónak talál.
Ilyenkor úgy viselkedik, mint egy kölyökkel: eleinte talán tűr, majd egy nagy pofonnal jelzi, hogy
elege van, és felmenekül egy biztonságosabb helyre. A macskák amúgy is hamar megtanulják tartani a
tisztes távolságot a görényekkel szemben, de ilyenekre nem árt a gazdának is odafigyelnie.
Összeszoktatáskor legfontosabb: a fokozatosság és a türelem. Nem érdemes őket siettetni. Mindenképpen ajánlott
megvárni, amíg a cica hozzászokik új helyéhez, magabiztosan kiismeri magát, tudja hova lehet menekülni, és eléri
azt a kort, amikor már képes magát megvédeni. Ne hagyjuk őket felügyelet nélkül, legkevésbé, a szoktatás idején,
hogy bármikor közbe tudjunk avatkozni.
Van néhány trükk, amivel első találkozás előtt is megtehetünk, hogy mihamarabb elfogadják egymást. Például,
úgy, hogy görényünket ketrecbe tesszük, és hagyjuk, hogy a cica körülötte járkáljon, kíváncsiskodjon,
majd cserélünk (tehát: a macskát zárjuk el és a görényt hagyjuk kíváncsiskodni). Erre azért van szükség,
hogy a görény ne kapcsolja össze a bezártságot, „hanyagoltságot” a cicával (főleg, ha a ketrecet amúgy is
használjuk, mint „nevelési” eszközt), mert akkor nehéz lesz a rokonszenvét elnyerni.
Ha a cicával foglalkozunk, ne mossunk kezet mielőtt a görényhez nyúlunk, hogy érezze rajta a szagát,
és viszont. Hasonló célra használhatunk alvórongyokat is: a cicáét tegyük be a görényekhez, a görényekét,
pedig, a cicához. Nyugodtan hagyjuk elől a másik játékait, és engedjük be őket körülnézni, szaglászni a
másik alvóhelyén, míg őt kivesszük.
Nem árt, ha tudjuk, görényünk hogy reagál a társaságra, illetve a macskákra. És ugyanez igaz a macskánkra is.
Ritka a magának való, „egyszemke” típusú görény, de ha ilyenhez van szerencsénk, a szoktatás, esetleg,
hónapokig is eltarthat, - ha nem kudarcba fullad. Az is előfordulhat, hogy pont macskánkban erősebb a
területvédő ösztön, és minden próbálkozásunk ellenére, új társát betolakodónak fogja tekinteni. Sajnos,
ilyenkor nem marad más választásunk, mint hogy külön zárjuk őket, úgy, hogy ne találkozhassanak.
Szerencsére, ez a helyzet ritkább és a kezdeti konfliktusok után, előbb-utóbb mindenki megtalálja a maga
helyét. A görény-macska játék nagyon elbűvölő, minden fáradtságot és türelmet megér!
És hogy játszanak együtt? Ez függ az állatok egyéniségétől, életkorától is. Alapvetően, a kölyökmacskák és a
vadászgörények is durván játszanak: fogócskáznak, majd mikor elérik egymást, bunyóznak. A macska levadássza
a görényt, behúzott karmokkal pofozkodik, lefogja, harapja, incselkedően lefekszik neki, vagy éppen
menekül előle, időnként be-bevárva, nehogy túlságosan lemaradjon. A görény kergeti a macskát, pattog
neki, megpróbál közel kerülni hozzá, belecsípni, vagy ugyanúgy elkapni a bőrét, mint egy másik görénynek.
Előfordulhatnak durvább harapások, de ha a macska utána visszatér játszani, nagy gond nem lehet.
* A cikk a szerzője engedélyével a www.macska.hu-n is olvasható.
Gazdik tapasztalatai
17. – Görény és más állatok összeszoktatása
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.