Mellékvese megbetegedése görényeknél
KEZELÉSE
A mellékvesekéreg megmegbetegedés önmagában nem életveszélyes állapot, az állat
akár fél-két évig is elélhet vele, míg el nem rákosodik, de az életminőségét
jelentősen rontja. A vele együtt járó étvágytalanság, inaktivitás, letargia,
vérszegénység, izom leépülés, csontozat leépülése, a megereszkedett has, ami
néha a járásban is akadályozza, legyengült immunrendszer, -mind olyan dolog, amit
kezelni kell. Az sem elhanyagolható, hogy a már rákos stádium áttéteket képezhet.
Beszédes adat, hogy műtéttel átlagosan 8 éves kort is megérhetnek, míg műtét nélkül
-akár hormonok adása mellett is- csak pár év a kilátás. Implantátummal való kezelésről
még nincs ilyen hosszú időt felölelő tapasztalat, de az eddigi tapasztalatok is ígéretesnek tűnnek.
A mellékvesék jellemzően ösztrogént kezdenek el termelni. A hormon hatására beindulhat a nőstény
tüzelése, ami ugyanúgy ösztrogén mérgezéshez, vagyis, az állat halálához vezet kezelés nélkül. Hímeknél
ugyanilyen veszélyes állapot az, amikor a mellékvese által termelt nemi hormonok hatására megnagyobbodott
prosztata nyomja, majd el is zárja a húgyvezetéket. Mindkét nemre jellemző, hogy ha jobboldali mellékvese
érintett, a daganat beszivároghat a hátulsó üresvénába, és vagy kirepeszti, vagy elzárja azt.
A folyamatos, fokozott hormontermelés más betegségekhez is vezethet. Ilyen pl. a hasnyálmirigy károsítása
révén ismert szövődmény a diabetes, ami karban tartható, de már nem kezelhető betegség.
Jelenleg elérhető kezelések:
Suprelorin
Magyarországon ez az elsődleges kezelési lehetőség. Hasonlóan a chippezéshez, egy implantátumot ültetnek a
mar bőre alá, ami folyamatosan hormont adagol. Hatóanyaga a deslorelin acetát, ami a GnRH szintetikus
megfelelője. Eredendően, állatkerti állatok, tenyészkancák, hím kutyák számára gyártott fogamzásgátlóként
került forgalomba, mivel más hormonális fogamzásgátlókkal ellentétben biztonságosabb, minimum 8 hónapig, de
inkább egy-másfél évig hat (vannak egyedek, akiknél tovább is), kivétel után 48 órával visszatér a fogamzó
képesség. Hollandiában kísérletek folynak arról is, hogy milyen sikerrel lenne használható vadászgörényeknél,
elkerülve az ivartalanítást. Azt már tudni, hogy az ivarzást náluk is felfüggeszti, de több évig tartó,
folyamatos és biztonságos használatáról még nincsenek megbízható információk.
Bár az implantátum hasznát, az ivartalanítás elkerülésében keresik, nem műthető görények mellékvesekéreg
megbetegedésének kezelésében is felmerült, mert jóval hatékonyabb és olcsóbb, mint a korábban elérhető Lupron vagy Lupron
depó és melatonin együtt volt. Jelen állatorvosi megítélés szerint, műthető egyedeknél is ajánlottabb
kezelés, mint maga a műtét.
Érdekesség, hogy a GnRH implantátummal kapcsolatos, vadászgörények mellékvese megbetegedésének
kezelésére irányuló kutatások egy része, Proháczik Angéllának köszönhetően, Budapesten, Az Állatorvosi
Egyetemen zajlott.
Hogyan hat? Mint arról a görények ivarzásánál már szó volt, fény hatására a hipotalamusz gonadrotropin
felszabadító hormont (GnRH) termel, ezzel üzenetet küldve az agyalapi mirigy felé, ami aztán saját
hormonjai révén üzenetet küld az ivarszervek és a mellékvesék felé. Kritikus küszöböt átlépve, az
ivarsejtek (amik a mellékvesében is megtalálhatók,) tavaszi üzemmódba kapcsolnak, vagyis, az állat
elkezd ivarzani. Ha a GnRH szintje túl alacsony, elmarad az ivarzás. Az implantátum azt használja ki,
hogy ugyanez történik akkor is, ha a hormon szintje magasabb, mint amit az agyalapi mirigy „értelmezni”
tud: tartósan magas GnRh szintet biztosít, ezzel akadályozva, hogy az ivarsejtek (az ivarszervekben és
a mellékvesékben) „tavaszi” állapotba kapcsoljanak. Ezért sem szokatlan, hogy a beültetés után az állatmál
megkezdődhet az ivarzás, ami aztán pár napon belül, magától elmúlik.
Mit tudunk az implantátum hatékonyságáról? Mindenképpen alkalmas a betegséggel járó tünetek enyhítésére.
Megszűnik az ivarzás (nőstényeknél visszahúzódik a péra, hímeknél a jelölés, pézsmaszag, ivaros hímekre
jellemző viselkedés), rövid időn belül visszanő a szőrzet és vele együtt javul az állat életminősége
(étvágya, kedélye) is. A betegség lefolyását jelentősen lassíthatja, vagy akár vissza is fordíthatja.
Hatóideje egyedfüggő: 8-20 hónapig ígér javulást. A tünetek kiújulásakor új implantátum beültetése ajánlott.
A betegség megelőzéseként való használatáról tapasztalatok nincsenek és jelenleg nem is ajánlott.
Magyarországon, 2008 óta, a Virbac forgalmazza.
Luigi és a GnRH implantátum című részben képekben követhető egy gazdi és görényének tapasztalata. Szintén
elérhető az alábbi linkre kattintva.
Melatonin
A melatonin szintén egy, a szervezetben természetesen jelen lévő hormon, ami sötétség hatására termelődik.
Szerepe van abban, hogy mind az ember, mind az állat érzékelje a nap-, illetve, évszak váltásokat. Ennek a
hormonnak köszönhetően vagyunk levertebbek télen és álmosabbak éjszaka. Embernél bizonyított, hogy a nem
elegendő melatonin daganatra hajlamosít.
Vadászgörényeknél szintén a tél imitálására használatos. Gátolja a GnRH termelődését, így a görények
vastagabb bundát növesztenek, meghíznak, és egyben csökken a mellékveséket érintő inger, amitől kevesebb
nemi hormont fog termelni. Kezdődő daganat esetén, azt akár vissza is fordíthatja! Lupronnal adva,
egymás hatását erősítik. Melatoninnál szabály, hogy nehezebb túladagolni, mint alul, ezért mindig
nagyobb adaggal kezdődik az adása, és fokozatosan kell csökkenteni arra a szintre, amire még reagál
a görény szervezete. Jellemzően, a nem túlműködésből eredő elváltozás, hanem pl. rákos daganat tüneteit
nem enyhíti, azon csak a műtét segít. Kísérletek és tapasztalatok szerint, a melatonin a tünetek
átmeneti enyhítésére szolgál, a felszín alatt a betegség nem áll meg.
A melatonin egyik nagy előnye, hogy vásárolva is olcsó, de a természetes életmód utánzására, nyáron
napi 10 órányi, télen akár 14-16 órányi sötétség (olyan, ami az éjszakai sötétségre hasonlít, félhomály
nem elég) biztosításával magunk is kellő mennyiségűt tudunk belőle természetes módon "előállítani"
görényünk szervezetében. Mellékvese megbetegedésben érintett görényeknél az ajánlott "elsötétítés"
a téli fényviszonyokat utánzó min. 14 óra. Sötétséget pótolhatunk piros fényű égő használatával is,
mivel a tapasztalat az, hogy az ilyen színű fény nem gátolja a melatonin termelődését. Tabletta formájában 8-10
hónapos javulást hoz, aztán a tünetek visszatérnek. Hátránya, hogy a gyógyszert napkelte után 7-9 órával
kell beadni és az első 3-5 napot átalusszák. Javasolt adagolása az embereknek ajánlott adaggal felel meg:
1 mg/kg/nap, ami szükség esetén 3 mg/kg/napra emelhető. A kívánt hatás 1-2 hónap alatt következik be.
A gyógyszernél praktikusabb és hatásosabb az implantátum, amit nyérc és róka hímeknél használnak.
Maga az implantátum rizsszem nagyságú, a bőr alá ültetik, ami aztán 3-4 hónapon keresztül folyamatosan
adagolja a hormont a szervezetbe. Ma már kétféle is kapható: átlagos görények és 600 grammnál kisebb
nőstények számára. A kívánt hatás eléréséhez beültetés után kb. 1 hónapot kell várni.
Magyarországon tabletta formájában elérhető, Bio-Melatonin néven, mely embereknek
szánt készítmény és nem vényköteles. Tablettánként 3 mg melatonint tartalmaz.
Bár kezelésre kevésbé hatékony, mint a GnRH implantátum, megelőzésre használható.
A témáról bővebben a Sötét búvóhely című részben lehet
bővebben olvasni.
Lupron (Enanton)
Embereknél a Lupront (leuprolid acetát) daganatos betegségek -elsősorban mellrák- megelőzésére,
kezelésére használják, de tesztoszteron termelő daganatok ellen is hatásosnak tűnik. A Lupron
hasonlít az agonadotropint felszabadító hormonra (GnRH), adagolásával elérhető, hogy a szervezet
GnRH szintje állandó legyen, ezzel az agyalapi mirigy receptorai kikapcsolnak, és gyakorlatilag
megakadályozható, hogy az follitropint és lutropint termeljen.
A Lupront túltüzelés ellen is használják, illetve, a mellékvesekéreg megnagyobbodás megelőzésére
is, mert akár évekig is tünetmentesen elélhet az állat. Azokban az országokban, ahol a GnRH
implantátum nem elérhető, melatoninnal kombinálva, még mindig az egyetlen alternatíva nem műthető
görények számára. Leggyakrabban használt változata a Lupron Depot, ami adagolás szerint, 1, 3 vagy
4 hónapra elegendő hormont juttat a szervezetbe. A Lupron hátránya az, hogy nagyon drága, és egy
életen át kell adni, és az sem ritka, hogy egyszer csak többé nem reagál rá a szervezet, és a
tünetek újra előjönnek. Gyógyítani, nem gyógyít, csak a tüneteket enyhíti! Nem hormoneredetű
mellékvese daganat esetében nem hat.
Műtét
Azokban az országokban, ahol a GnRH implantátum nem elérhető, még mindig a műtét az elsődleges kezelés.
Műtét során eltávolítják az érintett mellékvesét. Az esetek többségében először a bal mellékvesét kell
eltávolítani, ami -leszámítva, hogy hasüregi műtét- viszonylag egyszerű, bármely orvos könnyen el
tudja végezni. A műtét után az állat gyógyultnak nyilvánított, a panaszai megszűnnek és pár hónapon belül
(általában a következő vedlési időszakra) visszanő a bundája is.
Teljes eltávolításhoz az érből is ki kell vágni egy darabot, ami már nagy rutint és magabiztosságot igényel,
amit a világon jelenleg csak kevés állatorvos mer vállalni. Biztonságosabb a műtét akkor, ha a daganat már
beszivárog a vénába és jelentősen beszűkíti. Vizsgálatok azt igazolták, hogy ekkora kialakul egy alternatív
érpálya, így az üres véna lezárható. Utóbbi megfigyelésre épül egy új módszer, amikor a vénát mesterségesen,
gyűrűvel szűkítik és amikor kialakul az alternatív vérellátás, a szükséges darab a vénából is kivágható.
Mindkét mellékvesét nem mindig szokták teljesen eltávolítani, félve, hogy annyiféle -létfontosságú- hormont
termel, amit szinte képtelenség pótolni. Mindkét mellékvese teljes eltávolítása olyan műtét, amit szintén
csak nagyon kevés állatorvos mer vállalni a világon. Utána a hormonok pótlására az állatot élete végéig
gyógyszerezni szükséges.
Magyarországon, jelenleg csak a bal mellékvese műtéti eltávolítását vállalják.
MEGELŐZÉS
Talán ez a legnehezebb. Egy 2003-as adat szerint, Amerikában a vadászgörények majd 70%-t
érinti a mellékvesekéreg megnagyobbodás. Hazánkban egyelőre ritka betegségnek számít, de
az ismert esetek száma egyre nő. Legalábbis, ritkán diagnosztizálják, aminek oka lehet,
például, a még gyakori kennelben tartás, a ritka örökletes hajlam. És, természetesen, az
is, hogy a sajátos tünetei könnyen keverhetők más betegségekkel (főleg, más fajnál gyakori
betegségekkel), ezért felismerése megfelelő ismereteket, és tapasztalatot kíván az orvos részéről.
Nyilvánvaló, hogy a megváltozott tartási körülmények (a száraztápok és a nagyüzemi állattartásból
származó húsokkal való etetés, a lakásban való tartás a vegyszerekkel, valamint a mesterséges fénnyel
megnyújtott nappali órák számával, az ivartalanítás) közrejátszik a betegség kialakulásában, de az is,
hogy a probléma gyökere ennél mélyebb. Elsősorban ivartalanított állatoknál alakul ki, a műtét utáni
1-2 évben, de -ha ritkán is,- még ivaros vagy első ivarzást el sem érő görénynél is előfordulhat! Az
érintett görények többsége lakásban, száraztápon tartott, de előfordulhat kinti kennelben élő görények
között is. Ezek mind rizikó faktorok, kiküszöbölésük önmagában nem alkalmas a betegség megelőzésére.
Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, amit egy amerikai menhelyen végeztek, ahol négy éven keresztül
napi 6 órányi megvilágításnál több nem érte a görényeket. A megfigyelés nem hivatalos kísérlet, de
eredménye akár tanulságos is lehet: ugyanis, bár mellékvesés tünetek nem jelentkeztek és sokáig azt
remélték, ez bizonyíték arra, hogy a betegség elsődleges forrása a fény, végül kiderült, hogy a
betegség -tünetek nélkül- de ugyanúgy kifejlődött az arra hajlamos görényeknél.
A korai ivartalanítás -mint rizikófaktor- cáfolata Bob Church egyik cikkében olvasható, amiben arra
hívja fel a figyelmet, hogy bár az tényleg igaz, miszerint, a diagnosztizált esetek között kiugró
számban vannak korán (értsd: 4 hónapos kor előtt) ivartalanított görények, átnézve az alapul vett
mintákat, számuk a teljes mintában is kimagasló, tehát a betegségben nem érintett görények között
is sokkal többen vannak. Állítása szerint, ha nem a számokat, hanem az arányokat hasonlítjuk, az
eredmény azt fogja mutatni, hogy az ivartalanítás időpontjától függetlenül az esély mindkét
csoportban ugyanakkora.
Amerikában megelőzésre, még a klinikai tünetek megjelenése előtt, Lupront (Európában Suprelorint),
melatonint, illetve, napi 10 (nyáron)-14/16 (télen) órányi elsötétítést használnak, mely a
tapasztalatok szerint, késlelteti a betegség kialakulását, ritkán meg is akadályozhatja azt.
Magyaroszágon és Európa több országában a gyógyszeres "ivartalanítással" kísérleteznek, amikor a görény
-műtét helyett,- GnRH implantátumot kap.
Ezt támasztja alá egy nem olyan régi kutatás eredménye, amiben azt találták, hogy ebben a betegségben
érintett emberek szervezetéből hiányzik, vagy sérült egy PDE11A nevű enzim, melynek feladata a sejtek
hormonra adott válaszának gátlása (ivarzási időszak végével, vagy megtermékenyüléskor), valamint a
sejtosztódás megakadályozása, biztosítva a hormonális ciklusok fenntartását. Ma már tudott, hogy ez a
mellékvese megbetegedésében érintett görényekre is igaz.
Más genetikai hiba is felmerült a lehetséges okok között, bár ezek még részletesebb kutatásra várnak.
Akárcsak embernél, görényeknél is ismert a P53 nevezetű gén mutációja. Ennek a rendellenességnek a
következménye, hogy a szervezet nem képes egyes sejtburjánzásokat megakadályozni. Embernél ilyen a
limfoszarkóma vagy egyes bőrdaganatok. A másik ismert rendellenesség a MEN 1 (MEN= Multiplex Endokrin
Neoplasia), ami embernél dominánsan öröklődik és szintén azért felelős, hogy a szervezet egyes daganatos
betegségek kialakulását nem képes leállítani. Ilyen daganatos betegség a limfószarkóma, inzulinóma és
egyes bőrdaganatok. Ezek éppen a vezető daganatfajták görényeknél! (Érdekesség, hogy a MEN 2-es típusa
hajlamosít pajzsmirigy rendellenességre -alul- és túlműködés,- ami vadászgörényeknél szinte ismeretlen
betegség. Szakirodalom két ismert esetre hivatkozik, amikor pajzsmirigy működésével kapcsolatos problémát
annak daganata okozott.)
Vagyis, jelenleg úgy tűnik, megelőzésre nem marad más, mint a már bevált kezelések és egy felelősebb
tenyésztői magatartás kialakítása, melynek során kiveszik azokat a vérvonalakat a tenyésztésből, amelyeknél
a betegség előfordul, és az, hogy az állat gazdája jobban alkalmazkodik a görények sajátos igényeihez.
Gazdik tapasztalatai
8/6. – Mellékvese megbetegedése
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.