Mellékvese megbetegedése görényeknél
DIAGNÓZIS
A betegség felismerése tünetek alapján történik. Az egyetlen 100%-ig megbízható mód a
feltáró műtét, esetleg, biopsziával kiegészítve. Alapvetően, 5 hormon szintjének mérése
jöhet szóba diagnózisnál, de ebből csak hármat vizsgálnak, sok országban,pedig, csak
kettőre van lehetőség. Magyarországon ösztrogént (mely egyike az ösztradiol hormonoknak,
és amely ugyanúgy megemelkedhet hímeknél, mint nőstényeknél -referencia érték: 30-108 pmol/l)),
progreszteront (referencia érték: (0,8 nmol/l) néznek. Elérhető még a kortizol-kreatinin
arányának (UCCR) mérése vizeletből (pozitív tartomány: 0.5 x 10-6 - 60.13 x 10-6).
Rendelkezésre áll még magas frekvenciájú ultrahang is, de elsősorban műtét előtt alkalmazható, eldöntendő
melyik mellékvese érintett, valamint más, hasonló tüneteket okozó elváltozások kizárására. Sajnos,
az ultrahang, mint eszköz a diagnózishoz, nem elég megbízható: függ a használt berendezés érzékenységétől,
valamint az orvos rutinjától. Röntgen, általános vérkép nem használható, mert jó eséllyel egyik sem mutat ki semmit.
Tapasztalatok szerint a Kortizol-teszt, az ACTH (adenokortikotrop hormon) stimulációs teszt gyakran semmit
sem mutatnak ki. Jó példa, hogy egy vizsgálat során, 17 mellékvese megnagyobbodástól szenvedő görény közül
14 ACTH-ja negatív volt. A magas kortizol szint is kevesebb, mint az esetek negyedében tapasztalható.
A mellékvesekéreg megbetegedést tévesen diagnosztizálják Cushing kórként, mivel ez a kutyákra, macskákra és
emberre (görényekre nem!) jellemző, ugyanilyen tünetekkel járó betegség, melynek oka és kezelése eltér a
görények megbetegedésétől. Cushing kórnál jellemzően ATCH termelődik nagy mennyiségben a szervezetben, és
erre reagál az állat mellékveséje, míg görényeknél a hormon reakciót bizonyítottan a lutropin váltja ki.
Ha Cushing kór gyanúja merül fel, érdemes a mellékvesekéreg megbetegedésre gondolni. Feltételezés az, hogy
a Cushing kór görényeknél nem okoz se tüneteket, se megbetegedést. A Cushing kór kezelésre használt
gyógymódok görényeknél nem hatnak (de akár visszafordíthatatlan károkat is okozhatnak), mely alátámasztja,
hogy két különböző problémáról van szó.
OKA
Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy a mellékvesében található ivarszervek sejtjeivel azonos sejtekre ugyanúgy
hat a környezet, mint az ivarszervekre, ami önmagában természetes jelenség. Mellékvese megbetegedésével
érintett görényeknél, viszont, ezek a sejtek túlvállalják szerepüket és el is kezdenek szaporodni. A
betegség nem abból ered, hogy hormont termelnek, hanem abból, hogy túlburjánzanak.
Ennek megértéséhez érdemes ismerni a vadászgörények ivarzásának logikáját. Ivaros állatnál, a hipotalamuszban
-fény hatására- gonadotropin felszabadító hormon (GnRH) termelődik, ami aztán az agyalapi mirigyet serkenti.
Az agyalapi mirigy pulzálva, follitropint termelő hormont (FSH) és lutropin (LH) juttat a vérbe, ami aztán
az ivarszerveket és a mellékvesét stimulálja. Mivel az ivarszervek elegendő nemi hormont termelnek, a
mellékvese szigetei általában "kikapcsolnak" és csak elenyésző mennyiségű nemi hormont bocsátanak ki.
Ivartalanított görényeknél -ivarszervek híján- a follitropin és a lutropin ezeket a szigeteket újra "bekapcsolhatja"
(vagy ki sem „kapcsolódtak”), hogy nemi hormont termeljenek. Hogy a környezetből jövő ingerekkel lépést tudjanak
tartani, elszaporodnak. Míg a nemi szervekben lévő sejtek kontroll alatt vannak, a mellékvese erre nem képes. A
betegség tüneteit -hogy úgy tűnik, az ivartalanított állat ivarzik- ezek a (nemi) hormonok okozzák. Mivel a
mellékvesekéreg megbetegedés inkább olyan, mint valami ösztrogén túltermelési betegség, így hímeknél is
elsősorban tüzelő nőstényekre jellemző tüneteket (szőrhullás, fogyás, vérszegénység, csontvelő károsodása, stb.) okoz.
Ahhoz, hogy a már "bekapcsolt" mellékvesék "lépést" tudjanak tartani a folyamatosan érkező ingerrel, a
hormontermelő szigetek sejtjei elkezdenek szaporodni, ettől a mellékvese megduzzad. A hormontermelő
szigetek érzékenységének magyarázata az, hogy a szigetek és az ivarmirigyek sejtjei ugyanabból a sejttípusból alakulnak ki.
Ez a működés már nem természetes a mellékvesék számára. Először rák előtti állapot alakul ki,
majd jóindulatú daganat (adenoma), végül, utolsó stádiumban rákos daganat (carcinoma). Az, hogy a rendellenes
megnövekedést a follitropin és lutropin tartós ingerlésének köszönhető túlműködés okozza, ma már bizonyított
és arról is egyre több tudható, hogy miért?
Az egyik jelentős faktor a túl hosszú fotóperiódus. A betegségben érintett görények többségét jellemzően lakásban
tartják, ahol a természetes fotóperiódus megnyúlik, mikor a család villanyt kapcsol, vagy a ketrecbe nem
kerül olyan búvóhely, ami lemodellezné az odút, amiben a vadászgörény vadon élő rokonai szinte teljes
sötétségben töltik napjukat. Ez alapján nyilvánvaló, hogy a vadászgörények szervezete nem tesz különbséget
természetes és mesterséges fény között, vagyis, a villanyfényre is ugyanúgy reagál a biológiai órája, mint a nap fényére.
Viszont, ez nem ad választ arra a kérdésre, hogy a szervezet miért nem képes a túlburjánzást kordában tartani?
Másik, gyakran emlegetett tényező az ivartalanítás, azon belül is, a korai ivartalanítás és az ivarzás előtti
ivartalanítás. Ami miatt felmerült, az az, hogy Amerikában –ahonnan a betegségről először híreket hallottunk,
nagy tenyésztelepek már eladás előtt, pár hetes korban ivartalaníttatják a kölyköket. Itthon, illetve, Európában,
nem szokás a féléves kor előtti ivartalanítás, sokan, pedig, az ivarzás beindulását vagy nőstényeknél az első
tüzelés végét is megvárják, a betegség mégis megjelent az arra hajlamos görényeknél. Vagyis, a tapasztalat az,
hogy az első ivarzási ciklus utáni ivartalanítás is legfeljebb eltolja a tünetek jelentkezésének idejét 1-2 évvel.
Azt, hogy az ivartalanítás önmagában miért nem okolható a betegségért, alátámasztja az, hogy a tapasztalatok
szerint, ha ritkán is, de még ivaros görények között is előfordulhat a mellékvesekéreg megbetegedése!
Egyre gyakrabban emlegetik az okok között az örökletességet. Érintett görényeknél, több génhibát is sikerült
beazonosítani, amely felelős azért, hogy egyes daganatos betegségek ellen a szervezet nem veszi fel a harcot.
Ilyen betegség pl. a lymphosarcoma, (ami Amerikában az egyik leggyakoribb halálozási ok görényeknél) vagy a
hasnyálmirigy daganat, és ilyen a mellékvesekéreg megnagyobbodása is. Az elváltozások úgy hatnak, hogy a
szervezet nem képes megakadályozni a sejtek túlburjánzását. Érdekesség, hogy ezeknek a hibáknak a többsége
dominánsan öröklődik, vagyis, a mellékvese elleni harcban, nem kis felelősség hárul a tenyésztőkre.
Gazdik tapasztalatai
8/6. – Mellékvese megbetegedése
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.