Limfóma
Tömören fogalmazva: a limfóma/limfószarkóma a nyirokrendszer rákját jelenti és mindkettő
rosszindulatú daganatfajta, mely Amerikában a görények majd egynegyedét érinti, így a
mellékvese és az inzulinoma után, a harmadik leggyakoribb rákos megbetegedés. Hazánkban,
pedig, egyre gyakrabban diagnosztizálják.
Az, hogy limfómáról és a limfósarcomáról beszélünk-e, attól függ, hogy milyen a limfociták
szerkezete. A limfociták egyfajta fehérvérsejtek/nyiroksejtek, melyeknek a szervezet
védekezőképességében van szerepük. Jelen vannak a vérben, csontvelőben, lépben, nyirokszövetekben,
csecsemőmirigyben. Limfómának azt nevezik, amikor a rákos limfociták nagyok és éretlenek, míg
limfoszarkóma esetén érettek.
Tünetei
Limfómát nem mindig könnyű diagnosztizálni, mivel a limfociták a szervezetben több helyen is
jelen vannak, könnyen eljutnak a szervezet több pontjára, így a tünetek attól függnek, mely
szerv vagy szerveknél jelentkeznek. Leggyakrabban a nyirokmirigyek, máj, tüdő, csontvelő, lép,
belek, vese, esetleg az idegrendszer, hasnyálmirigy, szemek, gyomor, bőr érintettek. Ezek közül
az agy, a szív és a vese a kritikus szervek.
Röntgenen sokszor hasonlít szívelégtelenséghez, tüdőgyulladáshoz vagy lép-, máj, bélrendszeri
daganathoz. Következtében megdagadhatnak a nyaki és/vagy hasi nyirokmirigyek, a csecsemőmirigy,
vagy akár felléphet bénulás is. Az sem ritka, hogy egy-egy lassabb lefolyású esetben, csak az
immungyengeség észlelhető, visszatérő, vagy gyakori fertőzések formájában. A diagnózis mindenképpen
szövetmintán kell, hogy alapuljon, kizárandó más, hasonló tünetekkel járó betegséget. Vérvétel
önmagában nem elég, mivel a megemelkedett limfocita szám olyan fertőzéseknél is jellemző, mint
a helikobakter mustelae vagy a görények korona vírusa (ECE).
A fiatalkori limfóma, mely a két-három év alatti görények betegsége, gyakran jár együtt légzési
nehézséggel, köhögéssel, bélproblémákkal, hányással, fogyással, fekete, híg hasmenéssel, kiszáradással,
lépmegnagyobbodással. Értelemszerűen, nem feltétlenül jelentkezik az összes tünet. Sőt. Az is
előfordulhat, hogy az állat gazdája csak annyit tapasztal, hogy egyik nap az állat jól van, másnap
nagyon beteg, vagy ennyit sem, csak azt, hogy látszólag minden ok nélkül meghalt a görénye. Ez a
limfóma változat nem jár együtt a nyirokmirigyek megnagyobbodásával, de gyakran érinti a belső
szerveket, mint pl. hasüreg, tüdő, csecsemőmirigy, idegrendszer. A vérképre jellemző a kiugró
limfocita szám, ám ezek éretlenek.
Nagyon gyors lefolyású, tapasztalatok szerint, a tünetek jelentkezésétől számítva, kezelés nélkül
kb. két hét alatt elviszi az állatot, és kezeléssel mellett is kevés az esély arra, hogy pár
hónappal meg lehessen hosszabbítani az életét. A gyógyulás, pedig, kifejezetten ritka és reménytelen.
Idősebbkori limfómának a 3 évesnél idősebb görények megbetegedését nevezik. Ami miatt az életkor
számít, az az, hogy minél idősebb a görény, annál lassabban alakul ki a betegség, annál hosszabb a
lefolyása, és az esélyei is megnőnek a túlélésre, igaz, a statisztika még számukra sem bíztató. Míg
két-három éves kor alatt kezelés nélkül hetek alatt elviszi a betegség az állatot, idősebb görénynél
ez az idő akár 1 év is lehet, és évekbe is telhet, míg a betegség kialakul, és a klinikai tünetek megjelennek.
Idősebb görényeknél az első tünetek, amiket a gazdi észlel gyakran a nyirokmirigyek megduzzadása az állkapocsban,
mellső és hátsó lábakban, a térdek és a szemek mögött. Ugyanúgy tapasztalható a fogyás, étvágytalanság, lépmegnagyobbodás,
esetleg, bénulás. Mivel lassabb lefolyású, a fiatalkori limfómával szemben inkább krónikus, gyakori kezdeti
tünet a meggyengült immunrendszer, így a különböző fertőzésekre való hajlam. Vérképben inkább a csökkent
limfocita szám a jellemző, vagy elrákosodott limfocitákkal van tele a szervezet.
Szerencsésebb eset az, amikor a limfóma a bőrt támadja meg, mert ilyenkor általában a bőr felső rétegeiben
marad, ahol -ha idejében diagnosztizálják- könnyen eltávolítható. Idővel kiújul, olyankor megint eltávolítják.
Minél nagyobb területet érint a bőrben, annál nehezebben műthető.
Oka
Sajnos, a betegség okairól még mindig keveset tudni. Létezik egy harmadik, ritkán előforduló változata,
melyről már bizonyított, hogy fertőzés következménye: egy kísérlet során sikerült beteg görényekből származó
limfócitákkal más görényeket is megfertőzni, így mindnél kialakult a betegség, és 1-3 éven belül mindegyik,
a kísérletben szereplő görényt el kellett altatni. A feltételezett kórokozót itt sem sikerült azonosítani.
A betegség többi változatánál is felmerült vírusfertőzés, mint ok, de bizonyítani nem sikerült. Feltételezések
szerint, egy vagy több retrovírus állhat mögötte, mely hasonlíthat a macskák FELV-hez (Feline Leukemia Virus-
fertőző fehérvérűség). Voltak esetek, amikor ilyen vírust sikerült találni limfómás görényben, de az, hogy
más görényeknél is ilyen vírus okozná, még nem bizonyított. Ami biztos: a macskák leukózis vírusa és a
görényparvó vírusa kizárható. Vírus jelenlétét támasztja alá az a tapasztalat is, hogy egy háztartásban
élő állatok között többnél is előfordulhat.
A másik feltételezett ok az örökletesség. Ezt látszik igazolni az, hogy azokban a tenyészetekben, ahol a
betegségben érintett egyedek ágát kiveszik a tenyésztésből, ott nullára csökkenthető a betegség
előfordulásának gyakorisága. Alátámasztja az, hogy több örökletes génhibát is azonosítottak görényekben,
ami más fajoknál is erre a daganatfajtára hajlamosít.
Vagyis, a mai ismeretek szerint, a betegségben feltehetően egy vírus, és örökletes hajlam együtt hat.
Mivel, szóba jön a vírus fertőzés lehetősége, ezért a limfómás görényt tanácsos elkülöníteni a többiektől,
és új görényt sem vinni haza, főleg, hogy lakásban tartva, a karanténozás nehezen megoldható. Mivel a
betegség okozója sem ismert, így azt sem tudni, hogy ha tényleg fertőzés (is) állhat-e mögötte, és ha igen,
az milyen módon történik, netán hogyan előzhető meg az egy háztartásban élők között.
Kezelése
Sajnos, a tudomány mai állása szerint, a limfóma nem gyógyítható betegség, a kezelések az állat életminőségét
célzottak javítani. Sikernek könyvelhető el, ha legalább időt lehet nyerni, és azt az időt is hetekben,
-szerencsésebb esetekben,- hónapokban mérik.
A kezelések állhatnak kemoterápiából, szteroidokból, műtétből, sugárterápiából, vagy ezek kombójából.
Ezeket a kezeléseket a görények általában jobban bírják, mint más állatfajok, és általában jól is reagálnak
rájuk, ám idővel a betegség újra támadásba lép. Ha netán mégis szerencsés kimenetelű, és az állat kigyógyul,
élete végéig szteroidokra lesz szorulva.
Kezelések alatt fontos az állat karanténozása, nem csak a többi görény érdekében, hanem, mert ezeknek a
szereknek mind immunrendszert gyengítő hatása van, ami miatt más fertőzésekre fogékonyabbá válik az állat.
Sajnos, a limfóma/limfószarkóma annyira reménytelen és szomorú betegség, amivel az állatorvos tudomány
nem tud mit kezdeni. Egy amerikai állatorvos, Dr Ron Hines úgy fogalmazott cikkében, hogy „a betegség
annyira kilátástalan, hogy áldás az, ha a kezelések hatására 2-5 hónap nyerhető, így senkinek se legyen
bűntudata, ha úgy dönt, nem vállalja”. (Forrás:
Ron Hines DVM, PhD: Lymphoma in Ferrets)
Gazdik tapasztalatai
8/1. – Fiatalkori limfóma (lymphoma)
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.