Görény parvo
A nyérceknél valamikor a 40-es, 50-es években jelent meg a parvo vírus különböző tenyészfarmokon. A
feltételezés az, hogy ezeken a farmokon görényeket is tartottak, ezért tudott a vírus mutálódni úgy,
hogy rájuk is veszélyes törzs alakuljon ki. Jelenlegi ismeretek szerint, a nyérc parvo vírusának majd
ötféle törzse van, és a görényekre nem is ezek, hanem egy hatodik, kifejezetten görény-specifikus
vírus lehet veszélyes, bár nem kizárt, hogy némelyik nyérc parvo vírusra is lehetnek fogékonyak.
Fertőzött vadászgörényeket először Amerikában találtak a 60-as évek végén, majd a 70-es években
Kanadában, a 80-as években Új-Zélandon, és a 90-es években az Egyesült Királyságban. Azóta Európa más
országaiban is felbukkant, többnyire időszakos "járványt" okozva.
A nyérc parvo jellegzetessége, hogy lefolyása eltér a macskákra, kutyákra jellemző hasonló vírus
okozta megbetegedésektől. Utóbbiaknál kifejezetten gyors lefolyású, és elsősorban a bélrendszert
támadja meg. A nyérc parvo félék (amibe a görény parvo is tartozik), ezzel szemben nem okoz egyértelmű
klinikai tüneteket. Sőt. A jellemző tünetek legtöbbször inkább valamely szerv vagy szervek
elégtelenségét mutatják, és a jelenleg használt parvo-tesztek is csak a fertőzéssel való találkozást
tudják kimutatni, azt, hogy a tüneteket a parvo okozza-e, megbízhatóan nem, a vírus, pedig, akár
évekig is lappanghat az állat szervezetében.
Hogy miben más a görény/nyérc parvo, mint a kutya/macska/emberi parvo?
A vírus ellen a szervezet antitesteket termel, amik a szervekben lerakódva, ott gyulladást okoznak.
Enyhe gyulladás esetén az állat tünetmentes, és csak az erősebb gyulladásnál jelenhetnek meg klinikai
tünetek. Ezek között szerepelhetnek (szervtől függően): tüdőgyulladás, veseelégtelenség, emésztési
zavarok,bélgyulladás, véres széklet, koordinációs zavarok, rohamok, hólyaggyulladás, epegyulladás,
megnagyobbodott máj, lép, fogyás, letargia, vérszegénység, gyengeség (jellemzően a mellső résztől
húzódik a hátsó rész felé), stb. A vérkép emelkedett lymphocita és plazmacita számot mutat. Utolsó
stádiumban hypergammaglobulinemia is tapasztalható a vérképben. Vagyis, csupa olyan tünetek, amik más
betegségekre is jellemzők! Az érintett szervek között szerepel a vese, máj, lép, epevezeték,
gerincvelő, húgyhólyag, bélrendszer. Mivel a vírus a szervezetet leterheli fogékonnyá teszi más
betegségekre is, mint pl. szopornyica, lymphoma. A görény parvonál jellemzően a fertőződés és a
tünetek megjelenése között évek is eltelhetnek, mint ahogy az sem ritka, hogy az állat évekig hordozó,
megbetegedés nélkül, vagy akár idővel a szervezete leküzdi és a vírus kiürül.
Ezzel szemben, a kutyák/macskák parvoja a bél hámsejtjeiben kezd szaporodni, és a tüneteket maga a
vírus okozza, nem a szervezet által adott immunreakció. Értelemszerűen, a kutyák/macskák parvo
vírusára a görények végképp nem fogékonyak, így az ezeknél az állatoknál bevált oltást felesleges
beadatni egy görénynek.
A vírus pontos terjedése nem ismert.
Tapasztalatok és más parvo vírusok viselkedése alapján próbálják kikövetkeztetni. Ezek alapján
feltehetően elsősorban nyállal, vérrel, ürülékkel, tárgyakhoz tapadva (pl. ketrec, kéz, ruházat,
etető-, itató-, és almos tálak révén), porhoz tapadva a levegőben terjed, és megfelelő körülmények
között a vírus akár 2 évig is fertőzőképes. A fertőzött anya is átadhatja a kölykeinek. Egyes
vélemények szerint, a fertőződéshez elengedhetetlen, hogy az állat folyamatosan és hosszabb ideig ki
legyen téve a vírussal való találkozásnak, míg más vélemények szerint a ragályozó képessége függ az
éppen megjelenő vírus törzstől, valamint a görényállománytól, és területenként is lehet változó. A
fertőződés módjának megállapításánál nehézséget jelent, hogy a fertőzött állat akár évekig is
tünetmentes, ha egyáltalán megjelennek tünetei.
Megelőzése sem egyszerű.
Háztartásban tartott állatoknál karanténozni szinte lehetetlen, ezért annak főleg tenyészetekben van
jelentősége. A vírus érzékeny különböző tisztító szerekre, mint pl. formalin, sósav, fehérítő szerek.
Oltás ellene nem létezik, és kifejlesztésének egyik nagy nehézsége, hogy maga a vírus is azáltal
betegít, hogy a görény szervezetében immunreakciót vált ki. Mivel a parvo vírus ragályozó képessége
részletekben nem ismert, így a pozitív állatnál gyakorlatilag bármikor számítani lehet arra, hogy
társait fertőzni képes.
Mivel, hogy valami oknál fogva egyes görényekre veszélyes, másokra nem, sőt, olyanok is vannak,a kik
le tudják küzdeni, megint felveti a tenyésztői felelősség kérdését, bár az örökletes hajlam nem
bizonyítható.
Hogyan diagnosztizálható?
Általában, a tünetek alapján merül fel a parvo vírus jelenléte, amihez elengedhetetlen az állatorvos
rutinja és szakmai ismeretei. Jó példa, hogy nem egy országban, a különféle tesztek megjelenésével
derült ki, hogy igen is a vírus jelen van, hiszen előtte sosem diagnosztizálták. Tudva, hogy a vírus
tünetei más betegségekre hasonlítanak, hogy az állat évekig lehet tünetmentes, leszűrhető, hogy kicsi
annak az esélye, hogy a tesztek és a hordozó állatok egyszerre "terjednek", inkább elképzelhető az,
hogy megfelelő tesztek hiányában, a korábbi parvos megbetegedéseket más betegségként diagnosztizálták
és kezelték, és senkiben sem merült fel a valódi ok, vagyis a vírus jelenléte.
Többféle teszt van forgalomban a szűrésre, melyek megbízhatósága változó, akárcsak megbízhatóságának
megítélése is, hiszen az antitesteken alapuló teszt a fertőzéssel már találkozott, de azt leküzdött
állatnál is lehet pozitív, míg hordozó állat tesztje is lehet negatív. A legmegbízhatóbbnak tartott
teszt a CIEP, melynél a hiba esélyét 3%-nak tartják. Elérhető még az ELISA gyorsteszt, melyhez nyálból
és vérből szükséges minta. Európában a gammaglobulinokat vizsgáló teszt elérhető, de az nem parvo-
specifikus, vagy ELISA teszt rendelhető.
Azt, hogy az állat halálát a vírus okozta, teljes magabiztossággal boncolás után állapítható meg,
amihez szükség van a lépre, májra, vesére, epére, belekre, gerincvelőből vett mintára és a
húgyhólyagra.
És hogy milyenek a kilátások?
Összességében elmondható, hogy a görény parvo nem tartozik a legfélelmetesebb betegségek közé. Akár
egyelőre, akár soha nem is fog. Bár az is tény, hogy ijesztő. Ijesztő, mert a tapasztalat az, hogy ha
a tünetek megjelennek, akkor az állat reménytelen. Szintén tapasztalat, hogy az állat általános
egészségi állapotától függően, az első tünetektől számítva, pár hónap alatt elviszi. Az átlag 180 nap,
akárcsak nyérceknél.
De bíztató, hogy a görények többsége nem is fogékony rá, és ha mégis elkapja, vagy leküzdi vagy élete
végéig tünetmentes marad. Egy amerikai felmérésben 500 görényt vizsgáltak, köztük 61 volt fertőzött,
és csak 2 halt bele. A későbbi években még 9 halt meg, de náluk egyáltalán nem bizonyítható, hogy a
parvo vírusnak köszönhetően. Ez alapján a statisztika az, hogy a görények 80-90% immunis a vírusra, és
kb. 4-5%-nál halálos kimenetelű.
A kezelése elsősorban tüneti kezelésekből áll, folyadékpótlásból, antibiotikumból a felülfertőződés
ellen, valamint immunszupresszív szerekből. Ezek sajnos, a betegség lefolyását nem állítják meg,
legjobb esetben is legfeljebb lassítják, a vírusra, pedig, egyáltalán nem hatnak.
Néhány, a görény parvoval kapcsolatos tévhit:
- A parvos megbetegedés felér egy halálos ítélettel. Nem. A görények többsége nem fogékony a
görény parvora (sem), és a már fertőzött görények többsége is elél a vírussal, a betegség kialakulása
nélkül. Statisztikai adatok szerint, csak a görények 4-5%-a számára végződik halállal
- Magyarországon nincs jelen a görény parvo vírus. Ismerve a görény parvo sajátosságait,
ilyet nem lehet mondani. Mivel a vírus egyértelműen csak parvo-specifikus teszttel mutatható ki, maguk
a tünetek inkább egy-egy szerv rendellenességére utalnak, legfeljebb csak annyit lehet mondani, hogy
Magyarországon még senki sem diagnosztizált parvo vírusos megbetegedést, ami lényeges különbség.
Kétséges, hogy ez bizonyíték lenne arra, hogy a vírus nincs jelen hazánkban.
- Parvo vírust más házi kedvencektől is elkaphat görényünk. A parvo vírus faj specifikus.
Kutyáknak, macskáknak saját parvojuk van, melynek még a tünetei és lefolyása is eltér a görényekétől.
Még csak az sem bizonyított, hogy a görények fogékonyak lennének a nyércek parvo vírusára.
- Tünetmentes görény nem fertőz. De fertőzhet. Ahhoz, hogy az állat fertőző képes legyen, nem
tünetek szükségesek, hanem hogy a vírus jelen legyen a véráramban. Vagyis, a kettő nem függ össze.
- Ha a görény tünetmentes, akkor jó eséllyel szervezete le fogja tudni küzdeni a vírust.
Sajnos, a tünetmentesség nem garancia az immunitásra. A fertőzött állat évekig elélhet tünetmentesen,
miközben fertőzhet, és bár tény, hogy sok görény szervezet le tudja küzdeni, mégis van olyan, aki nem.
A tapasztalat az, hogy ha a tünetek megjelennek, onnantól kezdve, az állat reménytelen.
- Görény parvo ellen már létezik védő oltás. Nem létezik, legfeljebb kísérleti stádiumban és
azok statisztikája sem a legbiztatóbb. Kutyák, macskák, sőt, feltehetően a nyércek védőoltása a
görényeket nem immunizálja.
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.