Kitől vásároljunk görényt?
Bármilyen furcsán hangzik is, vásárlás előtt ajánlott eldönteni, hogy milyen céllal szeretnénk majd tartani?
Hobbi célra
Hobbi célra vásárolt kölyöknél is érdemes körültekintően választani, de felesleges olyan mélységig
utána járni, mintha tenyészteni szeretnénk. Betegségek, akár örökletesek is, még a leggondosabb, legfelelősebb
és leghozzáértőbb tenyészetekben is előfordulnak, bár a kockázat tényleg kisebb. Mivel, a mind fizikailag, mind
etikailag később tenyésztésre alkalmas állatok száma korlátozott, ezeket hagyjuk meg inkább a tenyészteni
szándékozóknak. Hobbi célból vásárolt állatnál bőven elég:
- ha a felmenők és azok tenyésztői legalább nagyszülőkig ismertek. Nem kell, hogy a kölyök különösen jó
tulajdonságokkal rendelkezzen, amit egy-egy vérvonalban tanácsos lenne továbbvinni, mint ahogy az sem, hogy a
tenyésztő állatait más, tapasztalt tenyésztők is kiemelendőnek tartsanak, pl. egy versenyen,
- ha a tenyésztő leinformálható, tehát más, tapasztalt görényesek is ismerik hozzáállását, ahogy az állatait
gondozza, a felelősséget, amit a tőle kikerülő kölykökért érez, így nem kell, hogy ezek megítélésekor csak az ő
állításaira hagyatkozzunk,
- ha a tenyésztő tartja a kapcsolatot az előző almokból származó kölykök gazdáival, tud sorsuk alakulásáról,
esetleges egészségi problémájukról és referenciaként, bennünket is hajlandó összehozni velük, hogy informálódni
tudjunk,
- ha a tenyésztő nem csak nem zárkózik el, hanem kifejezetten ösztönöz, hogy tartsuk a kapcsolatot a vásárolt
kölyök testvéreinek gazdáival is,
- ha vásárlás előtt nem csak készségesen válaszol kérdéseinkre, felajánlva, hogy később is fordulhatunk
tanácsért hozzá, de maga is kérdéseket tesz fel kipuhatolandó felkészültségünket, lehetőségeinket és
elképzeléseinket a görénytartásról,
- ha a választandó kölyköket megtekinthetjük. Bár ez mindig kényes kérdés, hogy vajon idegeneket
ajánlott-e a kölykök közelébe engedni, megkockáztatva, hogy valamilyen fertőzést elkapjanak? Az biztos,
hogy a kölyök átadása mindenképpen otthon történjen, ne utcán, vásárban, ahol nem láthatjuk a tartás
körülményeit és látogatáskor is illendő betartani azokat az elvárásokat, amit a tenyésztő kér (pl. olyan
ruhában menjünk, ami előtte nem érintkezett más állattal és amivel nem jártuk végig a fél várost, vagy a
kölykök érintése előtt mossunk kezet, stb.).
- ha látogatáskor azt tapasztaljuk, hogy az alomnyi kölyökhöz mérten tisztaság van, az anya kezes és a
szoptatáshoz mérten jó állapotban van, a görénytartáshoz szükséges felszereltség megvan, az mindenképpen bíztató,
- ha ránézésre a kölyök korához és a napi ritmushoz illően elevennek tűnik, mozgása szintén korához illő,
tekintete élénk, kíváncsi, szőre és bőre egészségesnek tűnik, élősködőktől mentes, 12 hetes kor előtt, mielőtt a
hasizmok kialakulnának, pocakjuk kölyök állatokra jellemzően kerek, nem beesett, a tenyésztő tájékoztat a szoptatás
alatt felmerülő problémákról és arról, ahogy megoldotta,
- ha az igényesség jeleként, a tenyésztő ragaszkodik elérhetőségünkhöz, amin később is elérhet, felajánlja,
hogy bármi gondunk van, fordulhatunk hozzá segítségért, ragaszkodik az adásvételi, illetve, ivartalanítási
szerződéshez, ami ugyanúgy kitér a mi jogainkra és kötelezettségeinkre, mint ahogy az övére is, nem próbálja
ránk tukmálni a kölyköt, ragaszkodik ahhoz, hogy 8 vagy akár 10 hetes kor előtt semmiképpen sem adja oda a
kölyköt, megkezdi az alap oltások beadatását és a féregtelenítést, sőt, chippezteti a kölyköt,
- ha a kölyök dömping ellenére sem hajlandó engedni a jelenleg javasolt és reális min. 15 ezer forintos árból
(plusz oltás, chip), mivel tudja, hogy a tőle kikerülő kölykök minősége megér annyit és inkább vállalja, hogy
nem lesznek annyira kelendők, mint hogy az árból engedve felkelti a gyanúját, hogy valami okból fontos neki,
hogy sürgősen szabaduljon tőlük, ami hozzáértő, felelős tenyésztőnél csak nagyon ritkán fordulhat elő.
Természetesen, mindenki saját belátása szerint választ. Főleg kölyök dömping idején találhatunk olcsóbb, de
elfogadható minőségű állatot. Viszont görényekre is igaz az, hogy olcsón, megbízható (tehát felelős és hozzáértő)
tenyésztőtől, egészséges állatot kaphatunk, melyből a vásárló két jelzőt választhat. Ha megbízható és egészséges
állatot akar, nem lesz olcsó. Ha spórolni akar, akkor a másik két jelzőből kell engednie. Általános tapasztalat
az, hogy ha valaki az áron akar nyerni, akkor könnyen kifizetheti később a többszörösét azért, amit a minőségen vesztett.
Tenyésztésre
Tenyésztésre vásárolt kölyöknél is elvártak azok, amik hobbi célra szánt kölykök vásárlásakor is felmerülnek, de azért
kiegészülnek még pár szemponttal. Mint például:
- A felmenőknél nem elegendő a nagyszülők és tenyésztőik ismerete, szükséges, hogy velük is fel tudjuk venni a
kapcsolatot. Ha a tenyésztő akarata és a korábbi megegyezés ellenére kerültek az állatok pároztatásra, sejthetjük, hogy
valami nincs rendben, hiszen, a tenyésztő nem véletlenül ragaszkodott ahhoz, hogy hobbi célra adja el kölykeit. Ha ilyen
kölyköt pároztatunk, az már ránk sem vet jó fényt. Sokszor a tenyésztő azért nem hajlandó tenyésztésre eladni egy-egy
alomból, mert tisztában van vele, hogy abból az ágból már túl sok egyed van az országban, amit a vevő nem biztos, hogy
fel fog tudni mérni, így könnyen belefut abba a hibába, hogy tudtán kívül, rokonnal pároztatja. Az is lehet, hogy a
tenyésztő felmérte, hogy olyan tulajdonság jött elő a kölykökben, aminek továbbvitele nem előnyös és amit kevésbé rutinos
görénytartó nem biztos, hogy észrevesz.
- A rokonság minél szélesebb ismerete kívánatos. Tapasztalat, hogy jelenleg Magyarországon, ha a nagyszülők nem is
mutatnak rokonságot, olyan szövevényesek a viszonyok, hogy könnyen lehet, hogy nem fogunk -vagy csak nagyon sok nyomozás
után, nehezen- találni hozzá illő, nem rokon egyedet.
- Felmenők ismeretében olyan kölyköt válasszunk, amelynek apja, nagyapja évente 3-4 alkalomnál több fedeztetésben
nem vett részt. Pár éve ez a szám még 6 volt, de az utóbbi évek tapasztalata alapján, egyes vérvonalak annyira elárasztották az
országot, hogy beltenyésztés veszélye nélkül nehéz a tőlük kikerülő kölyköket pároztatni -függetlenül attól, hogy egyedként
tenyésztésre javasoltak-e.
- Tenyésztésre vásárolt kölyöknél nem jelent ismert felmenőt, ha valaki csak tudja, honnan származik, de se tenyésztőt,
se elérhetőséget nem tud adni hozzá.
- Hobbi célra vásárolt kölyöknél is pozitívum, ha a tartás körülményeit látva dönthetünk, ha a tenyésztő leinformálható,
de tenyésztésre szánt kölyöknél ez fokozottan igaz, hiszen tartás során is felmerülhetnek olyan problémák, amik aztán
befolyásolják a tenyésztésre való alkalmasságot.
- Természetesen, a leghozzáértőbb, leggondosabb tenyészetekben is előfordulhat olyan probléma, ami miatt később
derül ki, hogy az állat pároztatásra alkalmatlan, így tenyésztésre szánt állatot is csak ennek a rizikónak a vállalásával
tudunk venni. Viszont, nem mindegy, hogy az a tenyésztő, akitől vettük, értesít-e bennünket erről, illetve, arról hogy
a további pároztatásokkor különös körültekintés szükséges, netán, az ág továbbvitelét be kell fejezni?
- Nem mellékes szempont az sem, hogy a kölyök ne egyszerűen csak vadászgörény, egészséges és tenyésztésre alkalmas
legyen, hanem a lehető legkevesebb negatívum mellett legyen olyan tulajdonsága vagy adottsága, amit mindenképpen
érdemes lenne tovább vinni, ezzel beszállva egy felelős tenyésztési programba.
Ha a szándék a segítség vagy egy állat megmentése
Az ilyen kölykök bárhonnan kikerülhetnek. Hozzá nem értő vagy felelőtlen szaporító kezéből, állatkereskedésből,
vásári eladásból, utcáról, átmeneti befogadótól vagy ide sorolnám, az idősebb, örökbefogadásra váró görényeket is.
Ezek többségénél a kilátások az életminőségre és az egészségre lutri, viszont, cserébe otthont és szeretetet nyújthatunk
egy olyan állatnak, akinek nélkülünk talán nem lenne esélye erre. Ilyenkor nem a "minőség" a döntő, hanem az empátia és
a felelősségérzet, éppen ezért nem is érdemes körültekintésre érdemes szempontokat sorolni. Persze, azt se feledjük, hogy
a legjobb helyről kikerült kölyökért sem tud senki 100%-os garanciát vállalni ha a várható egészségéről van szó.
Ezek, a segítségre szoruló görények általában mindenfélék. Különböző korúak, hátterűek, különböző élményeken mentek át.
Ugyanúgy találhatók köztük kedves öl-görények, mint karakán egyéniségek, hiperaktív bohócok vagy éppen tapasztalatot és
türelmet igénylők. Mint ahogy az sem magától értetődő, hogy csak azért mert segítségre szorulnak, az egészséges, hosszú
életre való esélyük is rosszabb. Vagyis, örökbefogadásra váró görények közül is választhatunk nekünk valót.
Ami mindenképpen kiemelendő, az elvi kérdés. Sajnos, miközben szaporítónál, állatkereskedésben, vagy állatvásáron
megsajnálunk egy állatot, vásárláskor megerősítjük az eladót abban, hogy az üzlet jó volt. Sőt. Következő évben valószínűleg
még több kölyök fog nála megjelenni. Vagyis, miközben egy-egy állaton segítünk, egyben lehetővé is tesszük, hogy még több
állat kerüljön hasonló sorsra. Az alap elv az, hogy ilyen kölyökért csak végső esetben illik pénzt adni, tehát akkor, ha
se a szép szó, se az, hogy a kölyöktől nem tud szabadulni, nem győzi meg arról, hogy neki is jobb, ha a vételárról lemond.
Vannak állatkereskedések ahol nem tartanak görényt, csak rendelésre vesznek be, ami még szimpatikus is, de valószínűleg,
a felmenőket így sem fogjuk megtudni. Van kereskedés, ahol saját, kedvencként tartott egyedek pároztatásából született
kölyköket árulnak. Ekkor ugyanaz a körültekintés ajánlott, mintha bármelyik más tenyésztőtől vesszük.
Örökbefogadásra váró állatnál is szóba jön a pénz, de más szemszögből, mint vásárláskor. Az, amit ilyenkor fizetünk,
általában, olyan költség, amit magunknak is ki kéne fizetni egyébként, és az állat maga még mindig ingyen van.
Magyarországon sokan foglalkoznak átmeneti befogadással és gazdi kereséssel, de az általam ismertekben mindben egy
dolog közös: egyikőjük életmódja és anyagi helyzete sem olyan, hogy a végtelenségig nagylelkűen "lenyelje" a segítségre
szoruló állatok ellátásának, állatorvosi kezeléseinek (oltás, ivartalanítás, féregtelenítés vagy alkalmanként akár
betegség kezelése, műtét) a költségeit. Amikor ilyen állatért pénzt adunk, nem vételárat fizetünk, hanem lehetőséget
adunk az átmeneti befogadónak, hogy a visszakerült pénzt újabb állat megsegítésére költse. Neten gyakran hirdető,
ismert átmeneti befogadók mind tisztességesek és nem csak nem nyerészkednek, de sokszor költségtérítésként jóval
kevesebbet is kérnek az állatért, mint amennyit ők valójában ráköltöttek. Ha célunk az, hogy a hozzánk került
görénynek szerető otthont nyújtsunk, magunknak örömteli együtt töltött éveket szerezzünk, segítsük az ő munkájukat
azzal, hogy az örökbefogadásra várók közül választunk!
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.