Görénybeszéd
A vadászgörény legközelebbi rokonai magányosan élő állatok, egymással még
időszakosan sem társulnak közösségbe. Életük során az egyetlen közösség az
alom, amiben felnőnek. A háziasított görény alkalmazkodott az emberrel és
fajtársaival való együttéléshez, de kommunikációs eszköztáruk így is szegényesebb,
mint más, társállatként kedvelt ragadozó fajoké. A használt jelek többsége,
pedig, nem is a közösségi életben való boldogulást segíti, hanem éppenséggel
olyan üzenet, amihez a két egyednek nem kell közvetlen kapcsolatba lépnie.
Etológusok szerint, a vadászgörények kb. 25 féle különböző kommunikációs jelet
használnak, szemben pl. a macskákkal, akik bár eredendően szintén magányos
állatok, csak hangjelzésből vagy 30 félét képesek használni és értelmezni
(mások szerint, több mint százat).
Leggyengébb érzékszervük a látás és ezt tükrözi az is, hogy testbeszédük
szegényes, általában már messziről jól látható. Például, a felborzolt szőr,
púpozott hát, melytől nagyobbnak látszik tényleges méreténél, egyértelmű
jelzés egy váratlan támadó, pl. egy másik görény számára. A felborzolt szőr,
tolatás és a kivillantott fogak is határozottan tudatják az idegennel, hogy
„Ne tovább!” Ugyanígy az össze-visszapattogás előre-hátra, oldalra, a másik
meglökése, majd újabb pattogás, nehezen értelmezhető máshogy, mint játékra
felhívás. Képesek jelezni izgatottságot, félelmet, támadást/védekezést,
nyugalmat, unalmat és vidámságot, de jóval kevesebb változatban, mint pl.
a már említett macskák.
Hangjelzéseik sem sokkal színesebbek. Nem is csoda, hiszen, őseiknek mi
szükségük volt hangjelzésre? Makognak örömükben, izgatottságukban,
felháborodottságtól, párkereséskor.
De van görény, aki szinte egyáltalán
nem is makog, netán idővel elhagyta. A kölyköknél ismert a jellegzetes
nyekergő és fóka hangja, amivel anyjukat keresik, de ezeket idővel ki is
növik úgy, hogy többé nem lesznek képesek hasonlót kiadni. Ugyanígy, az
anyának is megvan a sajátos hívó hangja, aminek segítségével, kölykei felé
tudatja jelenlétét. Ha el akarnak valakit ijeszteni, tátott szájjal fújnak,
vagy inkább sziszegnek. Álmukban, fájdalmukban nyöszöröghetnek és szintén a
fájdalomtól, vagy ijedtükben visíthatnak. De ugye, mi ez ahhoz képest, ahogy
pl. egy macska csak azt, hogy „miáú”, legalább 19 féleképpen képes „elnyávogni”?
Legerősebb érzékszervük az orruk, így a legfőbb kommunikáció a szagok szintjén
zajlik, ehhez a görények pedig, kémiai vegyületeket, ún. feromonokat használnak.
Ezekkel jelölik ki területük határát (a szoba görények is), hagynak üzenetet
társaiknak és használják egymás közti kommunikáció során is. A hímek több feromont
termelnek, mint a nőstények: szám szerint kettővel többet, és ami mindkét nemre
jellemző, abból is többet.
Jelenlegi ismeretek szerint, majd 30 féle feromonból (melynek nagy része illóolaj)
képesek olyan keveréket összeállítani, ami árulkodik többek között nemükről, hogy
ivarzó képesek-e, a hierarchiában betöltött helyükről, hangulatukról, egészen annyira
részletesen, hogy egymás számára egyedileg azonosíthatókká válnak. Sőt! Feromonok
segítenek eldönteni egy idegen állatról azt is, hogy táplálék vagy ragadozó, feromonok
segítik az anyai ösztönök megerősítését, hogy a kölykök felismerjék anyjukat, testvéreiket,
vagy megtalálják a mellbimbót. Tudósok szerint, ezeknek a hormonok által termelt vegyületeknek
szerepük volt a háziasításban is, hiszen az ember és a társállatok feromonjai kellően
hasonlítanak egymáshoz ahhoz, hogy kölcsönös szimpátiát alakítson ki.
A feromonok nem csak a pártaláláskor fontosak, hanem a párzás során is szükség van rájuk.
Bizonyított, hogy a nőstények peteérését nem csak a behatolás és a grabancfogás segíti,
de a hím által kibocsájtott feromonok is. Sőt: már a hím jelenlétének érzékelése is
elég ahhoz, hogy az arra kész nőstényben beindítsa a tüzelést, míg a látvány maga
nem elég. Viszont, az is érdekes, hogy a hím használati tárgyai ehhez már nem elegendők.
A feromonok többségét egy speciális, az orrban lévő, ún. vomeronazális szerv (VNO vagy vnsz),
vagyis a Jacobson-szerv érzékeli, amely az agy előtt található szaglógumóba küldi üzenetét.
Így ha nem is mind érzékelhető szagként, attól még tudat alatt ösztönösen reakciót vált ki.
A vadászgörények Jacobson-szerve közepesen fejlettnek számít: fejletlenebb, mint pl. egy
rágcsálóé, de fejlettebb, mint egy emberé. Ebben a kutyákra, macskákra hasonlítanak.
Amikor két görény találkozik, akár ismerik egymást, akár nem, egymás fenekének szagolgatásával
kezdik, majd jön a nyak és csak azt követi bármilyen reakció. Ennek oka, hogy csak a
bűzmirigyben 26 féle feromon termelődik, ebből 10 a vizeletben is. Vagyis, ez egyben
magyarázat is arra, hogy miért nem kívánatos egy görényt megszabadítani bűzmirigyétől.
Bár a bőr is termel feromonokat, legtöbbet mégis a nyak környékén.
Vajon a lakásban élő, ivartalanított görények is jelölik területüket? A válasz egyértelmű igen.
Vécézés után rendszeresen „radíroznak”, vagyis feneküket végighúzzák a padlón. Mondhatnánk, hogy a
feneküket tisztítják, de nem igaz: ilyenkor a végbélbe nyíló, bűzmirigyből származó váladékkal
jelölik meg területüket. Mint ahogy lakásban tartva is tapasztalhatjuk, hogy a bejárati ajtó
vagy szobák bejárati ajtaja mindig is kedvelt helyek lesznek, ahova egy-egy -gazdi szerint
balesetből eredő- vizelet és széklet kerül, holott, a görények szerint éppen ott a helye,
hogy az idegenek rögtön értesüljenek jelenlétükről.
Kutyáknál, macskáknál megszokott, hogy vécézés után általában megpróbálják elrejteni a
végterméket, de vadászgörénynél ne csodálkozzunk, hogy ez elmarad: vadon élő rokonai
rendszeresen változtatják helyüket, így mire illetéktelen kiszagolnák, általában már
messze járnak, és éppen máshol tanyáznak. Ezen az sem tudott változtatni, hogy ember
mellett, gyakorlatilag egy helyen élik le életüket.
És hogy van-e olyan kommunikációs eszköz, amit mi, emberek is legalább olyan jól tudunk
érzékelni, mint a görények? Természetesen: a harapás. Hiszen a harapás is a kommunikáció
egy módja görények számára. Harapnak, ha jelzik, hogy a másik átlépett egy határt, ha a
másik fájdalmat okoz, ha játékra hívnak, ha erejüket fitogtatják, ha az ételüket féltik,
ha magukat, területüket védik, ha kíváncsiak a reakcióra, kíváncsiak és sorolhatnánk… A
grabanc megfogása és a másikkal való felmosás, a dominencia kivívásának egyértelmű jele, az,
pedig, hogy a másik ezt ernyedten tűri, a behódoltság elismerését és a hatalmi harcok végét.
Vélemények a cikkről
Hozzászólások
2009. május 13. 16:47 (1)
Nagyon érdekes ez a cikk,érdemes elolvasni.Rengeteg hasznos és érdekes dolgot lehet megtudni belőle.Köszönet érte!:)
|