Görényekről: Általános, méret
Rendszertani besorolása:
Osztály: emlős
Rend: ragadozók
Alrend: szárazföldi ragadozók (medvealakúak)
Család: menyétfélék (menyétalakúak)
Nemzetség: menyétek
Faj: görény
Latin neve: Mustela putorius vagy Mustela putorius furo. Utóbbiban a „furo” utalás
arra a gyakori, de általánosan nem elfogadott nézetre, hogy a vadászgörény a görények között külön
alfajként kezelendő.
A vadászgörények eredetéről nincsenek pontos információk. Annyit tudni biztosan, hogy kb.
2500 éve háziasították őket és hogy ma élő legközelebbi rokonai a mezei görény, illetve
a molnárgörény, mint ahogy sok helyen mind a mai napig a mezei vagy közönséges görényként tartják számon.
Jelenlegi ismeretek szerint, őseit rágcsálóírtásra tenyésztették, majd a rómaiak használták őket nyúlvadászataik
során –aminek köszönhetően, egész Európában elterjedtek. Az elmúlt évtizedekig, eredeti hasznosításuk nem változott.
Bár megjelentek a méretbeli különbségek, attól függően, hogy rágcsálóírtásra vagy éppen vadászatra használták őket.
A prémtenyésztéssel megjelentek az ún. prémgörények is, akik a prémtenyésztés leáldozásával, visszakerültek a
tenyésztésbe és ma már annyira elkeveredtek, hogy standard prémgörénnyel ritkán találkozni. A ma ismert
változatosságot a hobbi céllal tenyésztők hozták létre, valamikor a 80-as évektől kezdődően, de olyan mérvű
különbségeket, mint amilyen kutyáknál, macskáknál ismert, ilyen rövid idő alatt nem sikerült elérni, így
vadászgörények esetében beszélhetünk szín, mintázat és szőrzet szerinti típusokról, de fajtákról nem.
Méret
Leszögezve, hogy tenyésztési céltól függően, azonos nemű egyedek között is jelentős különbség lehet méretben,
egy átlagos hím 1,7 és 2,3 kg közötti, hossza 44-48 cm. Ezzel szemben, egy átlagos nőstény 0,5 és 1,3 kg között
van, hossza 33-36 cm. Nyúlvadászathoz a kistestű nőstény preferált, így az erre a célra használt tenyészhímek
is kisebbek az átlagosnál. Rágcsálóírtáshoz nagyobb testű hímek jobban használhatók, mint ahogy a prémtelepeken
is a minél nagyobb testfelület volt a cél, így az átlagnál nagyobb egyedekkel is találkozhatunk.
Ami igazán szembetűnő –bármelyik változatot nézzük- az a szexuális dimorfizmus, ami a vadászgörényeknél a
hímek és nőstények közötti méretbeli különbséget jelenti. Márpedig a különbség akkora, ami más emlős fajokra
általában nem jellemző. Oka nem ismert, de a feltételezettek között szerepel az, hogy az a környezet (niche),
amire egy nősténynek szüksége van, nem csak kisebb, de más is, mint amire egy hímnek. Mivel a vadgörény
magányos állat, a vemhes, szoptató nősténynek is magának kell táplálékról gondoskodnia, vagyis, a kisebb
testméret preferált. Ezt erősíti, hogy méretük miatt, kisebb prédára vadásznak. Vagyis, előnyös, hogy ha az
energiaigény kisebb, hiszen így a vadászatra szánt energia is kevesebb lesz.
Hímeknél preferált a minél nagyobb testméret, hiszen meg kell egymással küzdeniük a területét, ezen keresztül,
pedig, a nőstényekért. A nagyobb testméret több energiát igényel, de lehetővé teszi azt is, hogy nagyobb préda
is szóba jöjjön. Ami a vadgörények sajátossága és általában más emlősökre nem jellemző, hogy a nőstény és a hím
táplálkozási szokásai sem azonosak: egy nőstény a kisebb rágcsálókat, madarakat részesíti előnyben, míg a hím
patkánynak, nyúlnak is sikeresen nekimegy. Ez egyben meg is magyarázhatja, hogy az egyébként terroritoriális
nőstény miért üldöz el más nőstényeket, de miért nem akarja elüldözni a hímet párzási időszakon kívül sem: a
szóbajöhető táplálékforrás tekintetében nem konkurenciája.
A háziasított vadászgörényeknek nem lenne szükségük ekkora különbségre, de úgy tűnik, annyira a fajban kódolt, hogy megmaradt.
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.