Felkészülés görények tenyésztésére
Legyünk őszinték, ki ne érezne vágyat, hogy szeme fényét ne lássa viszont annak utódaiban? Az
apróságokra való várakozás, majd egy élet születése, ahogy a csöppnyi, csupasz kis lények
fokozatosan görényformát öltenek olyan élmény, ami máshoz nem hasonlítható. Valószínűleg nincs
tenyésztő, kinek ne szorulna össze a szíve, mikor leendő gazdái végleg elviszik őket.
Ez az érem egyik oldala. És a másik? A másik oldalon az áll, hogy a hazai állomány általános
minősége, évről-évre rohamosan romlik, elővetítve azt a nem is távoli jövőt, ami sok országban
már valóság: teljesen normális, ha egy görényéletnek része a rendszeres állatorvosi kezelés,
korai halálozás. A megunt, kidobott, többször gazdát váltó görények száma évről-évre nő.
Ugyanígy a tenyésztőnél kapott ellátástól károsodást szenvedett kölykök száma is. Minden
évben döbbenettel olvassuk fórumokon azokat a kérdéseket, amiket utólag tesznek fel, holott
már pároztatás előtt illett volna tudni.
Amikor pároztatunk és ahogy pároztatunk, letesszük voksunkat arra, hogy milyen jövőt képzelünk el
egy olyan fajnak, akit szeretünk és akinek egy-egy egyede annyi örömet tud nekünk okozni.
Az alábbiakban azoknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik azt szeretnék, ha ezek az apró kis
koboldok minél tovább és minél egészségesebben mellettünk lehetnének, hogy évekkel
később is ugyanolyan örömet okozzanak azoknak, akik kedvencként őket választják majd…
Néhány kérdés, amire ha nem tudjuk a választ, az alomvállalást nem nekünk találták ki:
- Tudjuk-e, hogy görényünk felmenői élnek-e még, jól vannak-e és ha nem, halálukat nem
gyaníthatóan örökletes probléma okozta?
- Leinformálhatók-e görényünk felmenői és azok tenyésztői vagy csak szavahihetőségükben
bízhatunk?
- Tenyésztésre javasolja-e a tenyésztő -akitől az állatot vettük- vagy van-e hozzáértő
segítőnk, aki meg tudja ítélni?
- Tudjuk-e, hogy mi a különbség az egészség és tenyésztésre való alkalmasság között?
Mi a nemi érettség és mi a tenyészérettség?
- Kapásból fel tudunk-e sorolni legalább 10-15 olyan gyakori külső jegyet, amit látva
-minden vizsgálat nélkül,- kapásból tudjuk a pároztatásra szánt egyedről,
hogy arra nem alkalmas?
- Hím gazdájaként, felismerjük-e, hogy a nőstény gazdája felelősséggel és felkészülten vág
bele az alomvállalásba? Mit kell tudnunk róla ahhoz, hogy felelősséggel megítélhessük?
- Hogy, hol és hányszor zajlik a pároztatás, ha sikerre vágyunk?
- Van-e helyünk, ahova a nőstényt majd elhelyezzük a kölykökkel, ha több görényünk van,
attól elkülönítve, illetve, ahol a kölykök majd biztonságosan mozoghatnak, amikor megindulnak?
- Van-e időnk a naponta többszöri etetésre, takarításra, a potenciális vevőkkel való
kapcsolattartásra, ha komplikációk lépnek fel, esetleg a kölykök gondozására?
- Van-e pénzünk (érdemes több tízezer forinttal számolni) a pároztatásra, a szükséges
felszerelés beszerzésére (ha a meglévő nem elég), a napi többszöri, jó minőségű táplálékra,
sürgős állatorvosi beavatkozásra, ha komplikáció lép fel szüléskor, várhatóan 6-7
(vagy több kölyök) állatorvosi ellátására, ha valami előjön náluk, illetve, az oltatásukra,
féregtelenítésükre, etetésre, ha nem találnak időben gazdát? Dömping idején az sem ritka,
hogy a kölykökről akár hónapokig kell majd gondoskodni.
- Van-e pénzünk, kártalanítani a vevőt, ha hibáztunk és hibánk hozzájárult az általunk eladott
kölyök betegségéhez (gondolunk itt az állatorvosi költségek megtérítésére), esetleg halálához
(legalább a vételár visszaszolgáltatására, netán megelőző állatorvosi költségek
megtérítésére)? A kártérítéshez való jogot a garancia törvény szavatolja a vevő számára.
- Tudjuk-e vállalni, hogy a görények élőlények, amiből automatikusan következik, hogy a
leggondosabb tervezésünket is áthúzhatja bármi? Ez, pedig, idő és pénzigényes lehet.
Tenyésztésre vásárolt kölyökről, felnőve kiderülhet, hogy nem az, a többszöri próbálkozás
eredménye is sorra álvemhesség lehet, a kölykök elhalhatnak, megbetegedhet az anya vagy a
kölykök, stb. Sőt. Terveinkbe még az időjárás is beleszólhat.
- Tudjuk-e lelkileg vállalni, hogy a szülésbe nőstényünk bele is halhat, vagy hogy a kölykök
pusztulása sem rendkívüli, akár úgy is, hogy pont az anyjuk eszi meg őket?
- Tudjuk-e lelkileg vállalni, hogy nőstényünk viselkedése bármilyen irányba változhat, akár
úgy is, hogy még tőlünk is védeni fogja kölykeit?
- Tudjuk-e, hogy milyen ellátást igényel egy vemhes, szoptató nőstény, majd a kölykök?
Gondolunk itt etetésre, a táplálékigényre, gondozásra, nevelésre, leválasztásra, a leendő
gazdinak adott útmutatóra…
- Tudjuk-e, hogy néz ki egy megfelelő ellető ketrec és min kell változtatni, ahogy a kölykök
fejlődnek?
- Tudjuk-e, hogy vemheség alatt, szüléskor, szoptatáskor milyen komplikációkra lehet számítani
és mikor mi a teendő? Tudjuk-e, hogy miből fogjuk észrevenni, hogy gond van?
- Van-e kellő emberismeretünk és határozottságunk, hogy felismerjük mennyire megbízható a
leendő gazdi és ha úgy ítéljük meg, akkor nemet tudjunk neki mondani, vagy hogy ha később
úgy tapasztaljuk, hogy a kölykünk nem kap megfelelő ellátást, meg tudjuk győzni a gazdáját?
- Hajlandók vagyunk-e vállalni, hogy ha az általunk eladott kölyökről gazdája majd nem tud
gondoskodni, akkor újra magunkhoz vesszük, de legalább körültekintéssel segítünk új,
megfelelő gazdát találni?
- Hajlandók vagyunk-e vállalni, hogy ha almunkban egy kölyök vagy egészsége maradandóan
károsodik, azt nem etikus eladni, hanem illik megtartani és élete végéig gondoskodni róla
vagy legjobb esetben is ingyen örökbe adni olyannak, akit maximálisan tájékoztattunk arról,
hogy mivel fog járni az, amit vállal?
- Van-e kellő tudásunk ahhoz, hogy a tőlünk vásárló gazdikat később is támogassuk
információval, hogy a nálunk született kölyök a lehető legtovább része legyen életüknek?
Vélemények a cikkről
Nem érkezett még hozzászólás.